Hosszú éveken át történésznek készültem (tulajdonképpen ez gyerekkori álmom volt) és hivatalosan, papírforma szerint az is lettem. Azért nem mondom ezt hivatásomnak, mert az idő nagy részében sok minden mással (coaching, tréning, tanszékvezetés, stb) foglalkozom.  

Mindemellett sokat olvasok, és saját életutam, eszmélődésem miatt érdeklődésem (egyik) homlokterében a kereszténység története áll – különös tekintettel egyes teológiai irányzatok fejlődéstörténetére. Kisebb megszakításokkal közel 10 évet szántam az életemből arra, hogy feldolgozzam a fundamentalizmus történetét. Ez a kifejezés az 1910-es évek Amerikájában született meg, ráadásul keresztény kontextusban, így engem különösen is megfogott. 

Könyvemben a zarándok atyáktól kezdve húzok egy ívet 1947-ig, a Fuller Theological Seminary megalapításáig, amikor gyakorlatilag kettévált a fundamentalista és a neoevangelikál mozgalom.  

Nagyon sok anyagom, elképzelésem van, és szívesen megírnám a következő négy-öt évtized történetét, de hiányzik mindehhez 2-3 hónap csak erre fordítható idő. Addig az olvasó kénytelen beérni ezzel az olvasmányosnak szánt áttekintéssel, ami különösen izgalmas lehet az egyházi kultúrák, felekezeti meggyőződések és a politizálódó vallási mozgalmak, egyházak iránt érdeklődőknek. 

Létrehoztam egy másik holnapot is, ahol azoknak kívánok konkrét segítséget nyújtani, akik gyógyulófélben vannak a fundamentalizmusból. Tapasztalatom szerint több hazai kis- és nagy egyházat, gyülekezetet érint a megbetegítő (vő. ekleziogén neurózis) hit, amelynek gyökerei egyfajta fundamentalista szemléletből, hitgyakorlatból fakadnak, táplálkoznak. Azon a honlapon kettős identitásom (a történészi és a tréneri) ötvözetét találjátok meg: gyakorlati teológusként ugyanis nemcsak kutatni szeretem a számomra izgalmas témát, hanem gyakorlati segítséget is szeretnék nyújtani azoknak, akik egy teljesebb, igazabb, élettel telibb hitre vágynak.